A gyermekkori testsúly szempontjából nagyon fontosak a szülői étkezési, testedzési, stresszkezelési és érzelemkifejezési minták. Kutatási adatok szerint minden negyedik magyar gyermek túlsúlyos, valamint ha az egyik szülő elhízott, akkor a gyerek esélye az elhízásra 40%, ha mindkét szülő súlyfelesleggel küzd, akkor a gyermekkori elhízás esélye már 80%. Ugyanakkor a normál testsúlyú szülők gyerekeinél mindössze 7%-ban találtak túlsúlyproblémákat. A gyermek azt eszi, amit a szülei. Borzasztó nehéz elvárni, hogy a családban míg az apuka ropogtatja a csipszet, a gyermek meg mellette ropogtasson zöldséget.

A gyerekkori elhízás okai már egészen csecsemőkorra is visszavezethetőek. A legtöbb szülő ösztönösen tudja, mikor mennyit kell ennie a babának, de sajnos gyakori jelenség még így is a túltáplálás. A másik hiba, hogy idő előtt (nem a szükség miatt) váltanak a szülők tápszerre. Mire a gyerek eléri a négy-öt éves kort, az alapvető mintákat már megkapta. Okolhatjuk a reklámokat a rossz táplálkozási minta kialakulásáért (tény, hogy van formáló szerepük), de valójában a szülő kezében van az irányítás.

Amikor egy felnőtt elkezd diétázni, akkor az első változtatás, amit megtesz, hogy csökkenti a bevitt szénhidrátok mennyiségét. A szénhidrát korlátozással a gyerekeknél azonban óvatosan kell bánni, őket nem lehet drasztikus fogyókúrára fogni, kivéve azokat, akik a túlsúllyal járó súlyos betegségben szenvednek. Amíg növésben van a ducibb gyerek, a negyedét vagy felét hízhatja annak, amennyit nő. Ha ettől többet vagy gyorsabb ütemben hízik, akkor ne reménykedjen a szülő abban, hogy „majd kinövi” a túlsúlyt a gyerek. A növekvő szervezet számára az sem mindegy, hogy milyen mennyiségű és minőségű tápanyagokhoz jut hozzá, hiszen ilyenkor megy át a legintenzívebb átalakuláson az izomrendszer, a csontrendszer és az idegrendszer. Az elfogyasztott ételeknek és italoknak egyrészt maximálisan hozzá kell járulniuk a gyermekek testi fejlődéséhez, másrészt a lehető legkedvezőbben, a megfelelő időben kell biztosítaniuk a napi tevékenységekhez szükséges tápanyagokat és energiát.

Nem mindig az ételekkel, hanem gyakran a napi rendszerességgel fogyasztott italokkal van a baj. A napi szintű kakaózás, a gyümölcslevek, a cukrozott vagy mézzel édesített gyümölcsteák, a joghurtitalok (főleg ha utóbbiakat víz helyett issza a család vagy a gyerek) ugyancsak több kiló súlyfeleslegért tehetők felelőssé, és a felnőttkori elhízás felé vezető út mérföldkövei lehetnek. Attól, hogy egy termékre rá van írva, “30%-al csökkentett cukorral” még nem lesz egészségesebb, nézzük meg a címkét. Meg fogunk lepődni, hogy így is mennyi cukor van a termékben. Találjuk meg az alternatívákat, készítsük inkább magunk a gyereknek kakaót, gyümölcslevet, teát, így biztosan tudjuk mi és mennyi van benne. Ez az egyik oka az elhízásnak, a másik pedig a mozgáshiány. Nem minden szülő teheti meg, hogy beírassa a gyereket sportolni, vagy csak nincs lehetőség megszervezni, hogy a gyerek eljusson oda. Ebben az esetben is keressük a megoldásokat. Szervezzünk kirándulós hétvégéket, vagy esténként egy kis séta is sokat segíthet. Nálunk bevált módszer, hogy amikor a fiam nem mozog eleget, elmegyünk Pokemonokat fogni 😉 Az ember legyen találékony, ha kamaszról van szó.

A gyerekkori elhízás legnagyobb hátránya az, hogy a túlsúlyos gyerekek gyakran kerülnek a gúny céltáblájává (a gyerektársadalom meglehetősen kritikus), és egyre inkább visszahúzódnak a társas kapcsolatoktól, gátlásosak lesznek.

Ezért nagyon fontos, kiskorától neveljük gyerekeinket a kiegyensúlyozott táplálkozási szokásokra, amelyeket felnőttkorában is követ majd.

Mi évek óta figyelünk erre, ennek ellenére a fiamnál 12 éves korában 1-es típusú diabéteszt diagnosztizáltak. Nálunk így jelentkezett a pubertás kor. Tudni kell, hogy ez a betegség nagy odafigyelést igényel mind a szülő, mind a gyerek részéről. Nem mindegy mikor, mit és mennyit eszik. Ennek ellenére könnyen beleszoktunk, nem okozott törést, lelki problémát a fiamnak, hisz nem nagyon kellet változtatnunk életvitelünkön, étkezési szokásainkon. A fiam pici kora óta sportol, a szülői mintát követve egészségesen táplálkozik, hisz neki ez a “normális”. Ne értsenek félre, nincs tiltólistás étel nálunk se. Csak a megfelelő egyensúly, mérték.

Szóval ezért fontos nagyon, hogy szülőként hitelesek legyünk – és ez természetesen nem csak a táplálkozásra és az életmódunkra, életvitelünkre igaz.

A gyermekkori elhízás legfontosabb védőfaktora az, ha a leendő szülők még azelőtt rendezik saját evési szokásaikat, hogy gyerekük születne.

 

Néhány tanács, hogy is fogjunk neki:

  • a gyermeke ne induljon el otthonról reggelizés nélkül
  • fontos a családi közös étkezés, hisz ez a lelki egészségnek is fontos tényezője
  • naponta 3–5 alkalommal kell táplálkozni
  • ne engedjük, hogy gyerekünk TV, vagy a számítógép előtt, esetleg videójátékokat játszva nassoljon, mivel ez ahhoz vezethet, hogy túl sokat eszik anélkül, hogy észrevenné
  • tanítsuk meg a gyereknek, hogy nincs jó vagy rossz étel
  • járjunk elöl jó példával
  • teljes értékű gabonafélék alkossák az étrend alapját
  • figyeljen arra, hogy gyermekünk naponta többször is fogyasszon zöldséget és gyümölcsöt
  • soha ne jutalmazzuk a gyermeket étellel, és ne büntessük az étkezés megvonásával!