DIABETES ÉS AZ ÉLETMÓDVÁLTÁS KAPCSOLATA

Újévi fogadalmak helyett a célok megvalósítására helyezte Gordon Zsóka és férje, Szűcs József a fókuszt.

Zsókán inzulinos cukorbetegként határozott javulást tapasztaltunk a cukorértékeiben és a fittségi mutatóiban is. Amikor Zsóka után József is csatlakozott hozzánk, közös összehangolással, műszakos munkájához igazítva tudtunk megoldást találni az edzései beiktatására. A testedzés terápiaként való alkalmazása munka mellett is kifejti megannyi jótékony hatását. Közös céljuk, hogy kis lépésekben, de sikerüljön mindkettőjüknek kialakítani egy fenntartható életmódot.
Edzőjük: Pogány István

 

Kedves Olvasó!

Az alábbiakban Zsóka saját tapasztalatain alapuló gondolatait szeretnénk megosztani.

„A történetemet szeretném elmesélni, a miérteket és a válaszokat.

 

Már régóta életem része a diabetes, voltak rosszabb és jobb időszakok is. Az elmúlt 2-3 évben az erőfeszítéseim ellenére nagyon elcsúszott a dolog, a beadandó inzulin mennyiség egyre csak nőtt, hatása viszont nem volt. Erre jött egy covid fertőzés. Kórházi kezelés szteroiddal, antibiotikummal, spéci gyógyszerrel. A covidból felgyógyultam, viszont jött hihetetlen fáradékonyság, vizesedés, hízás. Legkisebb fizikai terheléskor fulladás, szívritmus zavar. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Pl 1 karton ásványvíz behozatala autótól a házba, vagy ablakpucolás, viráglocsolás. Emellett a sok beadott, de fel nem használt inzulin miatt is tovább romlottak a laboreredmények.
Ez így nem mehetett tovább. Orvosváltás után derült ki, hogy kiegészítő terápiával kellett alkalmassá tenni a szervezetemet a beadott inzulin felhasználására. Beindult valami, a csökkenő cukor értékek már lehetővé tettek valami csekélyke mozgást. Leginkább sétának nevezhetjük, néha egy kis bringázás, majd tavaly István segítségével, útmutatásai szerint kezdődött a személyi edző stúdióban a közös edzés.

 

Volt bennem félelem, mi vár majd rám, hogy fogom bírni az intenzívebb testmozgást. Számomra teljesen ismeretlen közegbe kerültem. Félelmeim alaptalannak bizonyultak. Nagyon az alapoktól indulva, kíméletesen, módszeresen felépített edzéstervvel haladtunk előre. Minden alkalommal változatos, mindig az aktuális fizikai állapotomhoz igazodó gyakorlatok követték egymást, ugyanakkor mindig kicsit több terhelés, kicsit összetettebb mozdulat kombinációk jöttek, ezzel garantálva a fejlődésemet. Az eredmények is hamar megmutatkoztak javuló laboreredmények formájában.
Az életminőségem javult, az pedig hogy a kg-ok, cm-ek is csökkentek kimondottan jó érzés volt. Küzdelmes év volt, keményen megdolgoztam azért, amit elértem. Meg kellett ismernem a testem fizikai terhelés közbeni és utáni jelzéseit, ennek megfelelően szabályozni az étkezéseket és inzulin mennyiségeket. Hosszú tanulási folyamat volt, mire beállt a mostani működőképes rendszer.

 

 Most hogy állunk? Köszönöm, jól vagyok. Laborértékeim teljesen rendben vannak, fizikailag talán sosem voltam ilyen jó állapotban, mint most. Nincs gyengeség, nincs fulladás, nincs vizesedés, nincs összevissza kalapáló szív. Energikus vagyok, testileg, lelkileg is rendben. Ám mint mindennek, ennek is két oldala van. Van a szép, sikeres oldal, de ott van a másik oldal. A mindennapi küzdelem. Munkát fektetni az étkezések megtervezésébe, ételek elkészítésébe még akkor is, ha épp rosszabb napom van. Mert bizony vannak rosszabb napok is, mikor nehezebb felkelni, vagy épp valamiért rosszalkodik a cukor szint, bármi. De akkor is menni kell és csinálni, kifogás nem lehet.

 

Nem volt könnyű az út, mire idáig eljutottam, de megtartani az eredményeket legalább olyan nehéz, vagy még nehezebb. Fejben maximálisan ott kell lenni, hogy fejlődni tudjak testben és lélekben egyaránt. Fontos kiemelni: a test akkor működik rendesen, ha a lelkünk is jól van.

 

Felmerülhet a kérdés, könnyebb út nem lett volna? Olyan igazi megúszós, divat diéta és társai… Tartós és hosszútávon fenntartható dolgot szerettem volna. Egy új életformát, aminek szerves része a testmozgás, persze kiegészítve az étkezések átalakításával. Bánom, hogy nem találtam rá korábban erre az útra. Talán nem jutottam volna olyan mélyre, ahonnan ki kellett másznom. Minden nap fel kell kelnem és csinálni, mert élni akarok. Minden edzés erről a küzdelemről szól, a kemény munkáról, a kitartásról és az elért eredményekről. Egy egymást segítő, biztató és ösztönző közösség tagja vagyok. Tudom honnan indultam, látom most hol tartok és van még hova fejlődni. Ez az én utam.

 

Van még valami, amit igaz közvetve, de a sport adott meg számunkra. Nem véletlen a többesszám. A férjemnek és nekem nem jött össze a gyerkőc téma, ezért pár éve az örökbefogadás mellett döntöttünk. Az ügyintézőknek voltak kétségeik meglévő betegségek, túlsúly, életkor, stb. miatt, de tovább engedték a dolgot. Teltek az évek, alkalmassági határozatunk lassan lejárt volna ez év elején. Személyesen bevittük a hosszabbításhoz a kérelmet. Le voltak döbbenve a változásokon. 2 energikus, kevésbé túlsúlyos, határozott, jó kiállású ember jelent meg előttük, akik már több mint egy éve rendszeresen (heti 2 ill. 3 alkalommal) járnak edzésre Istvánhoz. Látták, a sport és az azzal járó életmódváltás az életünk szerves része lett, nem pusztán egy múló hóbort. Ez, ahogy ott megjelentünk, tette fel az i-re a pontot, ugyanis egy konkrét gyerkőcnél már szóba került a nevünk, mint lehetséges örökbefogadó szülők. Rövid idő elteltével jött az a bizonyos telefonhívás. Elindult a folyamat, ami eredményeképpen már velünk van itthon a gyerkőcünk. Volt még egy kör egy másik hivatalban, ottani ügyintéző hölgy csak fogta a fejét, mikor az aktánkat meglátta, jajj mi lesz itt ezzel a 2, mindenféle betegséggel rendelkező emberrel. A beszélgetés őt is meggyőzte az alkalmasságunkról.

 

Sokat változott az életünk az elmúlt pár hétben, de a visszajelzések hihetetlen energiát, plusz lökést adtak és adnak most is a folytatáshoz. Hogy volt értelme az egésznek, hogy nagyon sokat tettünk a céljainkért és azokat el is értük. Most kell csak igazán erősnek lenni, példát mutatni, biztatni másokat is, hogy nem szabad feladni. Legyen célunk és küzdjünk érte. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, de ha kicsit is jobbá tehetjük az életünket, tegyünk érte…”

Zsóka és József! Ezúton is szívből gratulálunk és kívánjuk, hogy vágyaitok, álmaitok teljesüljön. Mi mellettetek leszünk!