Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a „motiváció” szó vált kultúránk egyik legjelentősebb hívószavává napjainkra. Itt az újév és az újévi fogadalmak ideje! Le akarsz fogyni? Meg akarsz tanulni egy új nyelvet? Leszoknál a dohányzásról? Több időt szentelnél az egészséges életmódra? Ugyan mi más lehetne e célok elérésére tökéletesebb üzemanyag, mint egy nagy adag motiváció, nem igaz? Nos, mielőtt belevetnénk magunkat motivációs videók nézegetésébe, szerintem először érdemesebb lenne egy világos és reális célt megfogalmazni magunknak, aztán részletesen átgondolni és megtervezni az oda vezető utat.
A motiváció halála: a motivációs mantra
Biztosan mindannyian jártunk már abban a cipőben, hogy az eleinte lelkesen űzött célunkat nem voltunk képesek elérni. Nagy lendülettel indultunk neki, de aztán a hétköznapok egyre szürkébbek lettek és ahogy mondani szokás, elvesztettük a motivációnkat a folytatáshoz. Egy motivációs tréner ilyenkor azt mondaná, hogy azért nem sikerült elérni az út végére, mert nem akartuk eléggé. Nincs itt szükség másra, csak pozitív gondolkodásra és egy motivációs löketre, hogy újra bízni tudjunk magunkban.. Véleményem szerint, az ilyen tanácsok csak kevés embernek tudnak igazán segíteni. Ez a fajta leegyszerűsített gondolkodás a valódi okok elkendőzéséhez, szorongáshoz és további csalódásokhoz vezet. A cél az lenne, hogy felmérjük a saját képességeinket és potenciálunkat, valamint hogy szembenézzünk a saját hibáinkkal. Ebben a motivációs mantrák, mint pl a „meg tudod csinálni”, „soha ne add fel” nem adnak számunkra használható eszközöket. Konkrét, jól átgondolt és körülhatárolt tervekre van szükség, melyek a gyakorlatban is használhatóak, nem pedig általános, minden szituációra ráhúzható instant bölcsességekre és hideg profizmussal megtervezett, hatásvadász képekre/videókra. Nyilván az ilyen tartalmak képesek pillanatnyi hatásokat kifejteni és fellelkesíteni az azt fogyasztót, azonban az általános, közhelyes üzenetekkel nem kapunk valódi segítséget, sőt hosszútávon épp ellenkező hatást fejtenek ki.
Ha megfigyeljük a jónak ítélt, népszerűbb motivációs videókat, vagy a közösségi médiában terjedő motivációs idézeteket/megosztásokat, akkor azt láthatjuk, hogy a bennük szereplő mondanivalót hatásos vizuális elemekkel és fülbemászó zenével, vagy hanghatásokkal közlik. Mindemellett gyakran valamilyen híresség szájába adják a szavakat, vagy legalábbis első ránézésre megnyerő külsejű embereket használnak az üzenet továbbítóiként, akik kvázi sikert sugároznak magukból. A megfejtés, amit kínálnak, pedig annyira egyszerű, hogy „biztos nekem is menni fog!” A probléma ezzel az, hogy ez nem a valóság, viszont hajlamosak vagyunk annak hinni.
Annyi nem elég, hogy „Soha ne add fel”! A napi szintű motivációs anyagok elhitetik velünk, hogy mindössze csak akarni kell és nem feladni. De ha minden pozitív gondolatunk ellenére sem sikerül egyről a kettőre haladnunk, ahogy azt megígérték nekünk, akkor azt az önképünk bánja. „Hiszen annyira egyszerűnek tűnik – mondhatnánk – , ahogy mások felvázolják a dolgot, de nekem mégsem sikerül. Gyenge vagyok és nem is érek semmit.” A végén telítődünk ezekkel a tartalmakkal és magunkba fordulunk.
A tiszta cél és a megvalósítás
A valóság az, hogy a szakmájukban, vagy valamilyen szenvedélyükben sikeres emberek mögött rengeteg befektetett idő, munka és tervezés áll, amit egyszerűen nem lehet megspórolni. Ennek a ténynek a fontosságát kellene tudatosítani az emberekben, nem pedig egy könnyen fogyasztható tündérmesét adni nekik. Szembe kell nézni a hibáinkkal és annak a valódi okaival, hogy miért érezzük magunkat motiválatlannak, netán lustának. Ezek az okok, természetesen változóak lehetnek egyénenként, viszont véleményem szerint az egy általános igazság, hogy az ember alapvetően a kényelemre és a biztonságra törekszik. Bármilyen változás az életünkben kényelmetlenséggel jár és bizonytalanságot hoz. Mennyivel egyszerűbb el sem kezdeni valamit, mint vállalni a kihívást. Na meg az is benne van a pakliban, hogy esetleg rosszabb helyzetbe kerülünk, mint amiben most vagyunk, szóval inkább nem csinálunk semmit, mert nincs értelme.
Valóban van rá lehetőség, hogy nem találjuk meg a számításainkat, netán rosszul járunk, viszont ha nem próbáljuk meg, akkor jobb sem lesz. A motivációs tartalmak valóban képesek elmozdítani az embert a komfortzónájából, viszont sajnos nem fogják a kezét az úton. Ahogy mondtam, tervezésre, következetességre és természetesen egy tiszta célra van szükség.
Minden embernek vannak céljai az életében, melyek kisebb-nagyobb mértékben befolyásolják a gondolkodásunkat. Azt kell megtalálnunk magunkban, hogy mi az, amire valóban, igazán vágyunk. Mi az a cél, ami teljesen tisztán van meg bennünk és mentes mások elvárásainak a befolyásától. Csak ilyen cél irányába érdemes elindulni, hiszen a környezetünk hatására felmerülő célkitűzésekhez, valójában nincs igazán kedvünk, vagy ha úgy tetszik motivációnk, és véleményem szerint csak azért űzzük őket, hogy beilleszkedjünk a nagy egészbe. Nyilván mindenki fel tud ilyeneket idézni az életében.
Ha megvan a cél, akkor jöhet a tervezés. Mennyi időre van szükség, hogy elérjem a célomat? Mennyi időt kell napi szinten belefektetnem a munkába? Melyik könyvet olvassam el? Kitől tanuljak? Hol keressem a megfelelő információt? És még sorolhatnánk tovább.. A lényeg az, hogy ezeket a kérdéseket egyenként meg kell válaszolnunk és rendszerbe szervezni őket.
Úgy gondolom, hogy akkor tudunk a leghatékonyabban működni, és akkor tudunk következetesek maradni, ha felállítunk valamilyen rendszert a hétköznapjainkban. Számomra az időrend szerinti napi menetrend a leghatékonyabb módszer.
Leírtam, hogy hogyan nézne ki a legideálisabb esetben egy tökéletes nap a számomra. Nemcsak azt írtam le, hogy mit szeretnék csinálni, hanem azt is, hogy mikor és meddig. Rengeteg applikáció van, melyek kifejezetten ezt a fajta rendszerezést segítik. Természetesen nincs olyan, hogy tökéletes nap, viszont amennyire lehet, törekedni kell rá, hogy minél nagyobb százalékban hasonlítsanak rá a napjaink.
A menetrendet felfoghatjuk részcélok halmazának, melyek elérésével sikerélményhez juthatunk, és így sokkal kevesebb esély van rá, hogy motiválatlannak érezzük magunkat. Ez rávilágít arra, hogy bár fontos látni a tiszta célt magunk előtt, viszont értékelnünk kell az oda vezető úton elért sikereket is, hiszen minden egyes jól teljesített nappal, egy lépéssel közelebb kerülünk a nagy célhoz.
Én azt mondom, hogy ne a végcél lebegjen előttünk folyamatosan, hanem gondolatainkat és energiánkat az útra koncentráljuk. Ne a cél motiváljon, hanem maga az út, amin haladva folyamatosan jobbak lehetünk a tegnapi önmagunkhoz képest.
